A távol-keleti konyha és étkezési szokásai

A távol-keleti konyha kapcsán csak néhány szót ejtünk a jellemzõirõl. Egyrészt, mert kevés vendég érkezik hozzánk ezen messzi országból, másrészt, mert gasztronómiájuk lényegesen eltér a miénktõl. Az indiai konyha: a hindu és mohamedán vallási elõírásoknak megfelelõen sertéshúst és sertészsírt nem használ fel, és nem fogyasztanak alkoholtartalmú italokat. Egyes vidékeken a vallási elõírások betartása olyan szigorú, hogy ott melegvérû állatok húsát egyáltalán nem fogyasztják, a lakosok közül nagyon sok a vegetáriánus. Az ürü-, a bárány-, a kecske-, a szárnyas-, a hal-, a rák-, a vadhúsok szolgáltatják az ételeik alapanyagát. Ezeket nagyon sokféle fûszerrel, mártásos raguként készítik el. Zöldségféléket is fogyasztanak, legfõbb táplálékuk azonban a rizs. A kínai konyhamûvészet: igen õsi és ismert, népszerû az egész világon. A kínai konyha rendkívûl változatos. Erre utal az a ránkmaradt monda, miszerint a kínai császár szakácsának levágták a kezét, ha ugyanazt az ételt egy évben kétszer tálalta. A császári udvar, a mandarinok étkezése fényüzõ volt, ugyanakkor az egyszerû nép fõleg rizst evett. Fapálcikákkal és porcelánkanállal étkeznek, ezért ételeiket apróra összevágva készítik el. A kis tálkákból, csészékbõl, melyekben ételeiket tálalják, egyidõben hatot- nyolcat is asztalra helyeznek. Egy-egy étkezés még hétköznap is 8-10 fogásból állhat, de egy fogásnak számít pl. a rizs fûszerezve, mártással, más-más étel ugyanaz a rizs rákkal vagy hallal fogyasztva. Minden étkezéshez az asztalra helyezik a szójamártást, amely lehet sós és savanykás ízû. Étkezéshez langyos rizsbort, édeskés borokat, világos sört és keserû zöldteát isznak. Ünnepi étkezésnél felváltva tálalják a hideg és meleg ételeket, egy-egy sült vagy párolt sertés-, szárnyas-, bárány-, hal- vagy vadhús ételhez 3-4 féle ízesítésû mártást is adnak. Számunkra kuriózum, Kínában megszokott húsféleség pl. a kígyó, a fiatal krokodil, vagy a cápauszony. Egyik kedvenc csemegéjük a száznapos tojás volt. A sivatagban -speciális a talaj és a klíma - kb. három hónapra földbe ásták a tojásokat. A forró homok és a napfény kiszívta a nedvességtartalmát, a visszamaradt penészszerû, sajátos anyagot fogyasztották el. A fecskefészekleves hozzánk konzerv formájában jut el. Délkelet-Ázsiában negyvenféle készítési módját ismerik. Kínában az édességek is falatkákból állnak, fogyasztásuk elõtt sûrû uborkalevet szolgálnak fel. Az étkezések befejezõ fogásaként forró levest esznek. A japánok konyhamûvészete sok hasonlóságot mutat a kínaival. A japán szigetvilágnak sok nyersanyagot szolgáltat a tenger. A hal, a rák néptápláléknak számít, de az algát is felhasználják, Sok rizsbõl készült ételt fogyasztanak. Jelentõs mennyiségû gyümölcsöt esznek, fontos mezõgazdasági termékük a szójabab. Szójaolajat, szójacsírát, szójamártást is sokat használnak fel. A leveseket lakkozott fatányérban, fedõvel letakarva szolgálják fel. Étkezéseiket leves helyett szívesen kezdik hideg vagy meleg elõételekkel. A hús Japánban drága. A borjú-, sertés-, marha-, juhhúst sokszor darálva, aprítva, szeletelve, valamint angolosan készítik el. A húsok mellé szójamártást, köretként rizst, zöldségeket és olasz tésztákat adnak. Ételeiket vajjal, faggyúval, olajjal készítik. Jelentõs a fagyasztott, a konzerv és a szárított élelmiszerek fogyasztása. Híres ételük a tempura. A metéltre vágott, fûszerezett zöldségeket, az ugyancsak metéltre vágott hal-, szárnyas-, egyéb húst speciális tésztába mártják és bõ forró zsíradékban ropogósra sütik. Kedvelik a különbözõ olajos öntetekkel ízesített zöldsalátákat. Befejezõ fogásként gyümölcsöket, gyümölcskészítményeket, sajtot fogyasztanak. Számunkra kuriózum a szokatlan befejezõ fogás: a "narancscsésze", amely narancshéjban narancslé, szilvadzsem, krémsajt vagy a különleges likõrükkel készített Ginza parfé. A nemzeti italuk a szaké, a rizspálinka. Szivesen fogyasztanak sört, pezsgõt. Az italválasztékuk széles, szinte a világ minden részérõl importálnak italokat. A reggeli és az ebéd számukra fontos. Reggelire a rizs mellé fõként levest, halat, savanyúságot, fõtt tojást fogyasztanak. Délben a választék valamivel szélesebb, de az igazán fontos fõétkezés a vacsora a japán ember számára. Ilyenkor sok ételt szolgálnak fel, amelyet a hagyományos japán asztalnál ülve vagy térdelve fogyasztanak el. Az étkezés befejezésekor zöld teát fogyasztanak, amelyért az éttermekben külön nem is kell fizetni, csak ha valamilyen különleges teafajtából kívánja a vendég.